"... s a drága Voldi tényleg nem bírja tovább. Fejében egymást kergetik az önmarcangoló gondolatok - egyébként is gyomorfekélyes típus - miért kellett felvállalnia a kis hülye ragyás kiemelkedő képességeivel járó kényelmetlenségeket is?! Határozott mozdulattal előrántja pálcáját, és közelíteni kezd az azóta már a földön fetrengő, hisztériás rohamba süppedt Harrycicus felé. Már épp lesújtana, hogy kimondja az átkot, ami végre normális mederbe tereli a rohadt varázslóvilágot, amikor Harryke elcsendesedik, ránéz Mandulavágású Zöld Szemeivel, Amiket Hangúlyozottan Anyjától Örökölt, és Borzas Hajába Amúgy Fogó-styleban Beletúrva csak ennyit mond: - Vissza fogok fordulni azon a folyosón. Voldi összezuhan. A kis hülyéből 100%, hogy sikítószellem lesz. Ezt nem. Kizárt. Akkor inkább egy véletlenszerűen adandó alkalommal. A gondolatra némileg megnyugszik. Persze nem teljesen, a látvány kifejezetten irritálja, de pengeéles elméje már egy tervet kezd szövögetni. Várj csak, te kissssss..."
"Voldi vesz két nagy levegőt, letörli a gúnyos vigyort az arcáról, és belenéz a Lily Potter-féle szemekbe. Lassan, csendesen, öregapóhoz méltan válaszol: - Féltettelek. Úgy gondoltam, nem bírod magadban tartani ezt a szörnyű terhet, és elfecseged valamelyik kis cimborádnak. Most már belátom... tévedtem. - mindezt úgy adja elő, hogy Harrycicusnak hanyat kéne vágnia magát, de ő csak hisztizik tovább: - Én már felnőtt vagyok, 15 éves!! Voldi vesz két nagy levegőt. Elszámol 10-ig. Nem nagyon nyugtatja meg, ezért elővesz egy kis laposüveget, amit akkor szerzett, mikor kinyírta Mordont, és kortyol egyet. - Jól van - mondja aztán - Mivel jó halálfaló vagy, és felelősségteljes ember - itt majdnem felröhög - legközelebb te szabadíthatod meg a világot egy varázslótól... - Harry bosszússan néz rá, ezért gyorsan hozzáteszi: - vagy akár egy muglitól - nagyapásan vigyorog - Jó lesz így? Harry zöld szemei megcsillannak. Voldi magában százszor elátkozza azt a percet, amikor befogadták Harryt maguk közé..."
"Harry gondolataiba mélyedve batktat Dursly-ék háza felé: - Vajon ki lehet az a varázsló... Vagy ha mugli, akkor talán Dudlicsek lenne a legjobb alany. E közben Voldi ördögi tervet fontolgat a fejében. Szeretné ha Harrycicus a következő akció alatt távol lenne, mert az állandó hisztijével veszélyeztetné a Roxfort elfoglalását. Most, hogy Dumbledor már nincs útban, könnyű szerrel bevehető a vár. Ha adna egy feladatot Harrynek..."
"A nagybátyjáék háza felé tartó Harrycicus baromi büszke magára. Azon tűnődik, hogy mi a frászért nem adták neki oda a RAVASZt abban a pillanatban, amikor először betette azóta negyvenhetesre nőtt lábikóit a Roxfortba. Roxfort... felsóhajt, Bűbájos Mosoly-díjra esélyes mozdulattal. Magában az egykor otthonának átkozott házra váró átkokat pergeti. Vagyis inkább a látványt. Gondolatai hirtelen új ösvényre terelődnek. Egykori OTTHON?! Miért?? Hogy merészelték ezt tenni Vele??? KI???? Lelki szemei előtt megjelenik egy ősz hajú, hosszú szakállú varázsló képe, amint félhold alakú szemüvege felett elgondolkozva nézi Harry becses kis személyét... Harry rohan. Céltudatosan. És elégedett magával. Méghogy Durlseyék! Neeem, nagyobb halra feni kis, de annál veszélyesebbnek gondolt fogát. A 9 és 3/4-ik Vágányra beesve meglátja az üresen álló vonatot..."
"... és abban a pillanatban cseppet sem habozva, amúgy Hernyó potteresen felvágtat a vonatra. Megnyugtatja ide-oda röpködő tekintetét a megszokott vöröses huzat, a kiömlött töklé-száradmányok, a félresikerült varázslatokból visszamaradt égésnyomok.... leül az egyik székbe. A vonat zörögve indul... és senki sincs mellette. Sehol egy másik roxfortos, vagy tanár. kicsoit furcsáljja, és a szokás kedvéért levág egy miért-nics-senki-a-közelemben-amikor-szükségem-lenne-rá hisztit.... bár nincs szüksége senkire... de azért hátha látja valaki, talán egy eltévedt olvasó... Ahogy egyre közeledik az impozáns kastély felé egy kicsit megilletődik. Nagobb hal? Ki lehetne az a nagyobb hal, akit ő feltálalhat citrommal és fokhagymával mesterének?? Dumbli halott... de... talán még ott van ő... igen... örökké esküdt ellensége, Perselus Piton..."
"Pici Hernyi arcocskája fintorba nyomorodik. Piton... Mennyit szenvedtette annak idején... hát most meglakol! A saját mérgeit fogja megitatni vele. És senki sem állhat az útjába, hahaaa! A vonat egyszercsak megáll. Ott a kastély, pompája kiteljesedik a naplementében. Harny álldogáll kicsit, majd mikor megbizonyosodik afelől, hogy tényleg nem fognak vörös szőnyeget göngyölíteni a fogadására, mégiscsak beszáll az egyetlen thresztrálvontatta fogatba, ami mintha csak rá várna. Drága, Hőn Szeretett Nagyurunk peniglen összedörzsöli fakó tenyereit. Beröppent hát a kis hü... madár a kalitkába... Voldi önfeledten vigyorog. Harrycicius már épp kezdene felháborodni a fogat lassúságán, épp nagy levegőt vesz, amikor a ködló megugrik, és szédítő sebességgel kezd el rohanni. A fogat a mit sem sejtő, önnön sorsán kesergő Harrykével pedig egyenesen a tó felé tart, ráadásul egy filmbe illő, sziklás meredély az, amit a megvadult állat - talán valami felsőbb, előrelátóbb tudat hatására? - célbavett..."
"Hernyókánk önfeledten ül a magabiztosság párnáin. Mindenki pechjére (talán csak Harryére nem) Piton néz ki az ablakon. Addig egy furcs formájú üveg felett görnyedt, és egy olyan növényirtó szert próbált megfőzni, ami kiírtja az összes villám alakú virágot... mindezidáig sikertelenül. A legutóbbi főzet a felrobbanáskor villág alakú korom-nyomot hagyott a homlokán. Sajnos erről nem tudott... és amikor kinézett az ablakon, és meglátta a meredély felé száguldó fogatot, azonnal felébredt benne a vágy, hogy sorsára hagyja... de aztán egy jól irányzott ugrással megragadta az ablak mellett futó futó szárát. És bár mindenki Pitonja csontos, vékony ember, a futó így sem szívleli, ha ráaksztanak 50 kgt, és egy rendkívül várható dolgot tesz: elszakad. Piton velőt rázó üvöltéssel zuhan a bokorba, de van még annyi ereje, hogy odaüvöltsön a kocsi utasának: - Ugorj ki a kocsiból!! le fog zuhanni!! És Harry, (csodák csodájára - és Voldi bosszúságára) kitekint az ablakon, és meglátja az előtte meredező szakadékot. Életében először - megfogadja tanára tanácsát. És az idő lelassulni látszik. Harry lassan kiugrik a kocsiból, Piton becsapódik a bokorba, és a fogat lassan-lassan a meredély felé halad... majd mindenki általános meglepetésére felrepül a magasba. A ködlónak is van annyi esze, hogy ne zúzassa magát halálra.
És valaki a távolban (aki az egész ügy mögött van, és aki nem Voldi, de nem is Piton) csalódottan borul az asztalára, sírva, és a papírok, amik az asztalt borították a földre zuhannak lassú suhogással..."
"Kicsi Pirnyi Hernyi a röppenő ködló láttán a rá jellemző éééédes módon toporzékolni kezd. Csak elvétve vehet észre a figyelmes fülelő olyan kifejezéseket, mint 'személyes támadás ellenem' és 'hát nem tudja, ki vagyok?!' Mikor (kábé félóra múltán) ráébred, hogy a világon senki nincs körülötte, (Piton - önnön tévedésének nagyságától letaglózva álldogált egy darabig, majd elindult egy kötelet keresni) Hernyi még szipog egyet-kettőt, majd bobma ötlete támad. Elkezdi csalogatni a ködlovat. - Hé, te! Igen, te ló! Látlak ám!! Az a megtiszteletés érhet, hogy ismét a hátadon ül a nagy Harry Potter! Gyere szépen! Ló megrázza a fejét olyan mozdulattal, amit az emberek a szemérmetlenül idióták számára tartogatnak. Ez a ló részéről - valljuk be -, igen találó meglátás. De Printyiprüntyi Hernyink nem adja fel. - Gyere csak ide, hé! Há' nem látsz, he? ÉÉén szólok hozzád, a nagy Harry! Jössz ide azonnal!!! Kisvártatva csodálatos ötlete támad. "No, ha nem jössz, viszlek!" - gondolja, és tudtán kívül idézett a Ludas Matyi című magyar rajzfilmből. (-Ami egy őrületes alkotás - a szerk.) - Crutio! - kiáltja, de egy renyhe fuvallat arrébb löki karját, és csodálatos módon az átok a 600 méterre, egy fal mögött kuporgó, egy normális hurkot kötni próbáló Pitont veszi célba, aki mit sem sejt az őt fenyegető veszélyről, idegileg amúgy is borzasztóan ki van készülve, és most ez a hurok... ez íígy... jó. Most azt ráá..."
"ááááÁÁÁ!! -ordtíja szegény mindenki kedvenc Pitonja. Ugyan Harrycicó nem lenne képes egy ilyen nagyságú átkot küldeni, Perselus szerencsétlenségére e sorok írója ez egyszer (de csak külön erre az alkalomra, több ilyen jellegű varázslatot nem lesz képes tenni... - a szerk.) felruházza a gyönyörűszemű, tehetséges (?) fiatalembert ezzel a képességgel. A ló vihog egyet nyihogás címen (a 25849-ik szójáték a mai délutánon - a szerk.), és jó messzire elszáll az erdő fölött. Talált ugyanis valamit az erdő másik oldalán, ami jobban érdekli: egy női thesztrált. Mikor Piton teste kiadta magából az összes kínt, elcsöndesedett. Harry rádöbbent, hogy mit is tett valójában. Először megrettent, de azután eszébe jutott eredeti terve. Végül is nem megölni akarta ősi ellenségét? "Dehogynem" válaszol magának, és ördögi(en szexi) vigyorral indul a földön eszméletlenül fekvő férfi teste felé. Nem vette azonban észre, hogy valami belső akarat arra készteti Pitont, hogy vegye elő pálcáját, és védje magát... bárki közeledjen is... ajkai "A" betüt formálnak, mikor megrezzen előtte a bokor, és...."
"...folytatja: -..dava Kedavraaa! - Harry sebhelye felizzik. Egy hatalmas csattanás, és... kész, irnyipirnyi Hernyike elterül a földön. Snape feláll, tántorog egy-két lépést, és akkor gyülekezni kezdenek az esőfelhők. Hatalmas vbillámok dübörögnek végig az égen, aztán lecsap az első, majd a második... és felharsan a háttérből: "Here we are... Born to be kings" Szóval Snape serken egyet. Amúgy hegylakósan. :))"
"Ekkor néz ki az ablakon Neville Hosszúbotom. Először elképed az elébe táruló látványon, de azután - mikor amúgy Neville-esen felfogja a látvány értelmét - ádáz vigyor terül el az arcán. "Végre! Végre megszabadultam tőle!!" gondolja diadalittasan. majd a lépcsőn felfelé siető Snape elé fut. Kitárja a két karját, arcán leírhatatlan boldogság. - Nev... -mondja Snape elhalóan - megtettem. - Severus.... köszönöm! Nélküled soh'sem lettem volna... * * * (Áttűnés a képben. Egy ír stílusú kocsmában ücsörög Snape és Neville. Guiness sört iszogatnak mindketten. Sanpe-en sötétszürke öltöny és színben hozzáillő nyakkaendő. Neville olyan hip-hop stílusú cuccosban ücsörög, nyakában vastag aranylánc.) - ... az, aki ma vagyok. A mese igazi hőse, aki természetesen gonosz, csak senki sem tud róla... senki sem vette komolyan, hogy a nevemben benne van ez "evil" szó, és - itt kikacsint a közönségre - ez bizony igenis jenet valamit... - Igen, Nev - mondja Snape, atyai pillantást vetve a fiúra, majd feltűri az öltöny bal ujját. Neville gonoszan vigyorogva ráteszi a mutató és a középső ujját a férfi fehért alkarjára, mire azon azonnal felizzik a halálos szimbólum: a Death Mark. Snape büszke tekintettel újra ránéz a fiúra, majd a közönségre. Kép sötétedik, utolsó látnivaló: Snape fekete, nevető szemei. Snitt."
"Neville ránézett a kezében tartott...""Toffify-s dobozra, és felsóhjtatt. A sarki Sparban vette leárazva. Gondolta, hogy Claudia (fiktív, mardis leányzó - a szerk.) örülni fog neki. nem tudta azonban, hogy Clau vámpír, és inkább valami egész másra hajt..."
"Helyesbíés: MÉG nem tudta. Egyébként sem jött be csajnak, aki valami lightos, habkönnyű édességre vágyott, de mínuszpontokat is szerzett a Toffys akcióval. Claudia felsőóhajtott, amint megállt Neville előtt."
"~mit akar ez itt már megint...~ gondolta, és lépett kettőt hátra. Nem nagyon szerette, ha belesétálnak az aurájába. Hosszú, habos ruhája a földet súrolta."
"Neville gyönyörködve nézett végig Claudián. Fel. Le. Fel. Le. Fe... A Claudia pofonját követő 5 másodperc kimaradt az életéből. Neville úgy érezte, így is megéri. Claudia végül megadta magát, látta, hogy kivételesen ezzel a halandóval kell beérnie. Bűbájos szemeket meresztett, és csak ennyit suttogott maga elé, jól kiszámítva a hangerőt, hogy Neville biztosan meghallja: - Nagyon fáradt és álmos vagyok. Szeretnék találni egy jó búvóhelyet."
" Nevliie egyszerűen meg sem tud szólalni. Clau még néz rá egy darabig, halkan sóhjat egyet, és megismétli a kérését, ezúttal egy csöppet kihívóbban. Neville-nek ezúttal már eljut a tudatáig a felkérés keringőre - legalábbis azt hiszi, erről van szó - és felajánlja a Lupinék által felfedezett szellemszállást..."
"Claudia sürgető pillantására elindulnak. Neville andalgásától Claudia csöppnyit émelyeg, így érkeznek meg a lakájos kis odúba. - Neville, szívem, ülj le ide, én majd ellazítom az izmokat a válladban, rendben? - Claudia szeme vérvörös színt ölt."
"Malfoy elégedetten veti hátra hosszú, szőke haját. Általában ez az a mozdulat, amitől a csajok hosszú percekre kikészülnek, de most csak megszokásból tette, úgy tűnt ugyanis, senki nincs a környéken. Draco kifejezetten büszke volt magára a Claudiával kapcsolatos ötlete miatt. Bedobta a vámpírt, és bejött. Most Neville, a Kiválasztott, Minden Ördögi Terv Kiötlője teljesen el lesz kábulva erre a hétre. És ez épp elég idő ahhoz, hogy szőke, de annál sármosabb hősünk megvalósítsa iszonyatos tervét... Draco vérbeli gaz kacajt hallat. (=Muhahahaaa!) Nagyon jól áll neki :))"
"És elindul, hogy megvalósítsa ördögien gonosz tervét. Először is, ellopta Csikócsőrt, és nekiindult, hogy elintézze a dolgát Hermioneval..."
"Csikócsőr, az álnok hippogriff eddig is teljesen kezére játszott Dracokának. Harmadikban is ejtett rajta egy kicsi, de annál veszedelmesebbnek tűnő sebet, ami fantasztikusan behegedt, és egy újabb szexepillel gazdagította az addig sem elhanyagolhatóan sármos ifjú tárházát."
"Hermione épp az ablakban üldögélt, természetesen a ház ellenkező oldalán, így nem láthatta Draco jöttét. Egyébként ha látta volna, sem tűnik fel neki, ugyanis mostanság elszántan epedezett egy jó csokis shake után, amit a Roxfortban sehogy sem tudott beszerezni, itthon meg a család egészséges életmódja miatt be volt tiltva. Amikor meghallotta a csengőt, dacos arcot vágott, és bebújt a paplanja alá egy zseblámpával meg a számmisztika-tankönyvével. Ne is hallja a szomszédok fecsegését a gyerekes mugliügyekről... Draco előbb széles mosollyal, majd egyre türelmetlenül nyomogatta a csengő gombját. Félóra után feladta. "Ennyit a mugliismeret hasznáról" - gondolta dühösen, majd bemászott a nyitott ablakon. A ház üresnek tűnt. "Még jobb" - villant át agyán, és elkezdte keresni a lehetséges titkos rekeszeket, miközben iszonyatos tervének gyönyörű végkifejlete lebegett égkék (, asszem, de lehet, acélszürke. Na mindegy, biztos szép látvány volt) szemei előtt..."
"és egyszercsak, Draco következő lépésénél megreccsent valami a lába alatt - Mi a sz..?? - kérdezi a kezében lévő barbie-babától, amit a polcról emelt le, mert nagyon hasonlított heridrágára -vajon miért:D? Ekkor tünt fel neki, hogy egy rekesz van a szőnyeg alatt..."
"Draco nagyon kíváncsi,és egyből a rekeszhez fordul...-hm.-gondolkodik,és egy nyögéssel felemeli a rekeszt..."
//Eközben// *Hermi megelégelte meg a csokiínséget. Felállt, eltökélve, hogy kirabolja a sarki büfét csoki terén. Mikor kilépett szobája ajtaján, hortelen beleütközött Dracoba. Mindketten a földre estek, de Draconak a lába beleakadt a csapóajtóba, így kicsit megrándult a bokája*
"és miközben Draco a megbotlás következményeinek van kitéve,belekapaszkodik Hermi tangabugyijába...-Kreccs!-hallatszik a bugyitól..."
"Hermi első reakcióképp egy büdös nagy pofont cserdít le Draconak, aki ennek következtében kecsesen szeli át a szobát, míg megállapodik a sarokban elhelyezett kaktusz-kollekció közepén. Hermi gonoszul röhög: - Így jár az, aki tisztes lányok bugyiját tépkedi!
"Draco vörös képpel felkel,és rárival Hermire:Méghgy tisztes lány!Herikét is árkon bokron ****ogatod!-kiabál,és nem veszi észre,hogy a régi fapadló feladni készül tartós mivoltát,és a fiú eltünik a sötétben...
Hermione egy kis ijedt sikkantással nyugtázza, hogy Draco - akit mi kifejezetten kedvelünk, eltűnt. A biztonság kedvéért még lekiabál: Draco - elnyom egy kis mosolyt - úgy aggódom, jól vagy? Majd választ sem várva elrohan értesíteni Hernyókát a történtekről. Ezalatt a "gödörben" Draco szeme szokja a sötétséget. Még mindíg szokja... Még mindíg szokja... és még mindíg - na mi van, szerintetek olyan könnyű egy kuk sötét veremben látni valamit (szerk) szóval még mindíg szokja... Hermicsek rohan keblencünkhöz, mikor is Neville-be fut bele. - mi történt Neville, olyan sápadt vagy? Aggódom érted. _ Nem tudom - motyogta Neville - valahogy furcsán érzem magam... Arra még emlékszem, hogy Claudia meg akarta maszírozni a vállam, de aztután... mintha minden kitörlődött volna, és valami rémeset álmodtam közben... Claudia szeme vörösen izzot... és a fogai... olyan nagyok lettek... és fehérek - biztos Colgate-et használ - szóval utána mintha meg akart volna harapni... borzalmas volt...
"Hermione igazából ügyet sem vet Neville válaszára. Még nem is sejti, milyen HATALMAS hibát követ el ezzel. Ezt csak mi, Beavatottak tudhatjuk. De ez most nem lényeges. Hermi tehát egy laza "ühh. Értem. Szóval úúúgy aggódom érted" - del elrohan. Aggódásból lassan úgyis jobb lesz, mint számmisztikából. Amikor ez a gondolat átfut a fején, elönti a büszkeség. Pár pillanatig csak a Szexi Kócos Fürtöket látja, amik Irnyókpirnyók Harryncs arcocskáját keretezik... ez pedig épp elég arra, hogy az egyébként igen-igen ritkán előkerülő, és annál ritkábban leparkoló Kóbor Grimbusz hirtelen előkerülve a semmiből pont Hermi orra előtt kapjon defektet. Annyira PONT az orra előtt, hogy Hermi (lelki szemei előtt még mindig Hernyó profiljával, amint az a cikeszt üldözi serényen) szépen, nőiesen felkenődik rája. Pár pillanatig még kicsi Prünytik röpködnek a feje körül, de... Hát igen, az a bizonyos DE.
Irnyipirnyi Hernyi képét hamar elhomályosítja egy acélos tüzű szempár. Egy rakás fénylő, szőke tincs. Egyenes orr, szépen metszett arcél. És amikor Hermi úgy két óra múlva újra kinyitja szemeit, már rég nem Harryre gondol. (Mondjátok, halleluja!)
Neville pedig azóta is csak a fejét fogja. Dühe Hermione irányában elpárolgott (olyan cuki az a csaj). Csak nem érti. Azok a fogak. Talán a 12 órás védelem. Talán a tűhegyességük. Talán a friss lehelet. Neville elréved. Soká. Majd pár nap múlva elhatározásra jut. És elindul.
Neki is kellenek olyn fogak."
Draco szeme viszont megszokta a sötétséget. Amit látott, az nem volt éppen szívderítő. Merthogy, ugye a sötétség nem az. Körbenézett és nyirkos falakat látott. Mindent betöltött a doh szag. -Hmmm. ez valószínűleg egy kripta lehet... Hermi háza alatt? - gondolkodott félhangosan - Vajon mi rejtegetnivalója lehet? Egyszer csak nyöszögést hallott az egyik még sokkl sötétebb sarokból. -Ki az?! - kiáltott kétségbeesetten - Ezt én is kérdezhetném, elvégre te törtél be hozzám - szólt egy hang. - én... én csak véletlenül... - motyogott keblencünk - Ne dadogj már! - és ekkor előlépett Draco ereiben meghűlt a vér. A férfi szőke hajú, fekete cuccban, mellesleg kifejezetten negatív arckifejezéssel, végigmérte. - A nevem Spike, és a Vadászt keresem.
"Neville szeme vérvörösen izzik. Elindulása óta hosszú idő (több, mint - óh, jaj! - tíz perc) telt el, és még mindig nem akadt senkire, aki segíthetne rajta. Ahogyan megy, fejében gondolatok röpködnek (érdekes, az eddigi könyvek alapján megjegyzésre méltó pillanat), és nem, hát persze, hogy nem veszi észre, a hatalamaas gödröt, ami lábai elé kerül. Zuhanás közben végiggondolja, mennyi terve dőlne dugába, ha esetleg itt érné el a vég. Megmakacsolja magát, és amikor aurája kiterjesztésével végre felfogja a padló jelenlétét, bukfencezni kezd a levegőben, majd ruganyosan talpra érkezik.
Körülnéz. Két, jól megkülönböztethető hangot hall. Az egyik markáns, és érezhetően egy szőke hajzuhatag és egy acélosan metsző szempár környékéről jön. A másik behatárolhatatlan. - ... a Vad Ászt keresem. Neville megboldogodik. Minden porcikájával érzi, hogy egy nagy ugrással került közelebb céljához. - Muhahhhhhaaaaa!! - jelenti ki, és ő is kilép a két alak mellé."
Spike és Draco - Dratine kedvéért - KEBLENCÜNK, (de Spike is az UGYE?!) szóval... Spike és Draco keblenceink az érdekesen felcsendülő, vagy inkább felrettentő hang irányába kapják a fejüket, Draco pálcáját előreszegezve, Spike csak csendesen reménykedve, hogy minimum démon a hang forrása, különben nem igazán tudna mit tenni, de úgyis mindegy, hisz őt a VadÁszon kívül úgy sem érdekli senki... és semmi... és egyáltalán...ide nekem egy karót!!! Neville büszkén húzza ki magát:- Nnnna?! Gyülekezünk? Gyülekezünk? - közben csendesen felméri a helyzetet. Vajon mit akarnak ezek itt ketten, pláne Draco! - az író Neville fejére suhint - ÁÁÁ! Mi volt ez? - Semmi-mondja Draco, csak már megint nem tudják elviselni a szerkesztőink - Draco az olvasó-írók felé fordítja tekintetét - IGENIGENTI!, hogy a történet saját lábra keljen, mellesleg ne gondolkodj Neville, egyrészt ez tőled merőben szokatlan fordulat, és már másodszor, másrészt meg itt engem kedvelnek.
AJÁNLOM AZ OLDALT
...-Kreccs!-hallatszik a bugyitól..."